"Az vagy nekem, mi testnek a keny�r
s tavaszi z�por f�szere a f�ldnek;
lelkem miattad �r�k harcban �l,
mint a f�sv�ny, kit p�nze gondja �l meg;
csupa f�ny �s boldogs�g b�szke elm�m,
majd f�l: az id� ellop, eltemet;
csak az eny�m l�gy, n�ha azt szeretn�m,
majd, hogy a vil�g l�ssa kincsemet;
arcod var�zsa csordultig bet�lt
s egy pillant�sod�rt is sorvadok;
nincs m�s, nem is akarok m�s gy�ny�rt,
csak amit t�led kaptam s m�g kapok.
Koldus-szeg�ny kir�lyi gazdagon,
r�szeg vagyok �s mindig szomjazom."