'Nem �rt a k�nny, mikor s�rba hull,
nem �l a l�lek, am�g tanul,
nem �rt a cs�nak, m�g partot nem �r,
nem �l a sz�v, am�g csak rem�l.
Nem �rted k�nnyem, ami a porba hull,
nem �rted s�hajom, am�g b�natt� simul,
nem �rted a megt�r� hull�m zaj�t,
nem �rted a vil�g egyetlen baj�t.
Nem �rt a sz�v, nem �rt a sz�,
sem a b�n�m, halkul�,
nem �rt az ember, nem a b�n
mert minden harag v�dd� egyes�l.
Nem �rt meg t�ged senki sem,
�ld�z a mag�ny, f�ktelen,
vad k�szirten �llsz, mindig egyed�l,
melletted a b�nat gy�szdalt heged�l.
Nem �rted cs�nded, sem a zajodat,
minden �r�m z�rt ajt�t nyitogat,
s am�g a sz�ved nem rem�l,
igaz�n addig t�nyleg nem �l,
mikor a v�gy t�tlen�l zen�l,
ostoba sz�ved �j �tra k�l,
bej�rja az elm�lt holnapot,
mert csak az �rt meg igaz�n, aki elhagyott,
Bennem ma m�r a rejt�ly fakul
de nem engedem el, itt tartom rabul,
s ha ez bun, �ldozat �s v�tek,
cser�be a lelkemet vegy�tek,
hisz en�lk�l �gyis halott,
ha lehoztok minden csillagot,
m�g az is t�lont�l kev�s,
ha felv�ltja az �lmot az �bred�s.
ha felv�ltja az �lmot az �bred�s.